Neal Donald Walsch a Beszélgetések Istennel című könyv 1/6 fejezet részlet

Beszélgetések Istennel

- 6 -

És mi a helyzet a szenvedéssel ?  A szenvedés az Istenhez vezető út ?  Egyesek szerint az egyetlen út.

Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.

Akkor miért van annyi szenvedés ?  Ha te vagy Isten, miért nem vetsz véget neki, ha egyszer nincs kedvedre ?

Én véget vetettem neki, csak ti nem alkalmazzátok a Tőlem kapott eszközöket erre a célra.

A szenvedésnek semmi köze az eseményekhez, hanem csupán ahhoz, hogyan hatnak az események az egyes emberekre. Ami megtörténik, az pusztán csak megtörténik. Hogy mit érzel felőle, az már másik kérdés.

Megajándékoztalak benneteket azokkal az eszközökkel, melyekkel úgy válaszolhattok és hathattok az eseményekre, hogy csökkentsétek, mi több, megszüntessétek a fájdalmat, ti azonban nem használjátok őket.

Bocsáss meg, de miért nem szünteted meg az eseményeket ?

Remek ötlet, de sajnos nincs hatalmam fölöttük.

Nincs hatalmad az események fölött ?

Természetesen nincs. Az események: történések az időben és a térben, melyeket te hozol létre a döntéseiddel - és soha nem avatkozom a döntéseidbe. Ha így tennék, éppen a célt érvényteleníteném, amiért megteremtettelek. De ezt korábban már kifejtettem.

Egyes eseményeket szándékosan hozol létre, míg másokat többé-kevésbé tudattalanul vonzol magadhoz. Egyes eseményeket - a nagy természeti katasztrófák például ezek közé tartoznak - „sorsnak" nevezel.

Ám ne hidd, hogy a sors miatt semmiféle felelősséggel nem tartozol; hiszen a sors az egész bolygó tudata.

A „kollektív tudat".

Pontosan.

Egyesek úgy tartják, hogy a világ a pokolra jut egy bevásárlókosárban. Haldoklik a természetes környezetünk. Földrengések, vulkánok - a bolygónk egyetlen hatalmas geofizikai katasztrófa. És még a tengelye is imbolyog. Mások szerint viszont a kollektív tudat mindezt megváltoztathatja: a gondolatainkkal megmenthetjük a Földet.

A gondolatok tetté válnak. Ha mindenhol elég ember hiszi, hogy meg kell segíteni a környezetet, akkor megmentitek a Földet. De igyekezzetek, mert már oly régóta oly sok kár érte. Jelentős változásra lesz szükség a hozzáállásotokban.

Úgy érted, ellenkező esetben a lakóival együtt megsemmisül a Föld ?

Elég világosan megalkottam a fizikai mindenség törvényeit ahhoz, hogy mindenki megérthesse. Az ok és az okozat törvényei eléggé feltárultak a tudósaitoknak és a filozófusaitoknak, rajtuk keresztül pedig a politikai vezetőiteknek. Ezeket a törvényeket fölösleges itt ismételten felvázolni.

Visszatérvén a szenvedésre - hogyan támadhatott az az elképzelés, hogy a szenvedés jó ?  Hogy szent cselekedet „csendben szenvedni".

Hát lehet, hogy szent cselekedet „csendben szenvedni", de ez nem jelenti azt, hogy jó is. A tökéletes tudás iskolájának a hallgatói csendben szenvednek, mert pontosan tudják, hogy a szenvedés nem Isten útja, inkább annak a biztos jele, hogy még sokat kell tanulni Isten útjáról, hogy valamire még emlékezni kell.

Az igazi Mester egyáltalán nem olyan, mint azok, akik csendben szenvednek, legfeljebb olyan szenvedőnek látszik, aki nem panaszkodik. És az igazi Mester azért nem panaszkodik, mert nem szenved, hanem egyszerűen megtapasztal egy sor állapotot, melyet te elviselhetetlennek tartasz.

A Mester megismerte a Szó hatalmát, így hát nem beszél a szenvedésről - mert úgy dönt, hogy egy szót sem szól róla. Így nem is szenvedhet.

Amire figyelünk, azt valóságossá tesszük. A Mester tudja ezt. Mikor dönt, tekintettel van rá, hogy amit választ, azt valósággá teszi.

Időről időre mindannyian megteszitek ezt. Mindenki mulasztott már el fejfájást, vagy ellátogatott a fogorvoshoz, hogy csökkentse a fájdalmát, és ehhez semmi másra nem volt szükség, csak hogy így döntsön. A Mester ugyanígy hozza meg a döntéseit, még ha nagyobb szabású ügyekben is.

De miért van egyáltalán szenvedés ?  Miért van lehetőség a szenvedésre ?

Nem ismerheted meg, és nem is válhatsz azzá, Aki Vagy, ha nem tapasztalod meg azt, Aki Nem Vagy. Ahogy ezt már elmagyaráztam.

De még mindig nem értem, miként juthatott az eszünkbe, hogy a szenvedés jó.

Bölcsen teszed, hogy kitartasz a kérdésed mellett. A szenvedést övező eredeti bölcsességet olyannyira kiforgatták, hogy most már sokan elhiszik, és számos vallás csakugyan azt hirdeti, hogy a szenvedés jó, az öröm rossz. Ilyenformán arra a meggyőződésre jutottatok, hogy ha valakinek rákja van, de hallgat róla, az szent férfiú, míg aki (hogy egy kényesebb témát is felvessünk) rendkívüli szexualitással rendelkezik, és ezt nyíltan ki is fejezi, az csakis bűnös nőszemély lehet.

Uramatyám !  Te aztán tényleg kényes témát vetettél föl !  És nyilván nem véletlenül változtattad meg az alanyt férfiról nőre. Volt rá valami különös okod ?

Az, hogy rámutassak az előítéleteitekre. Nincs ínyetekre úgy gondolni a nőkre, mint akiknek rendkívüli a szexualitásuk, még kevésbé, hogy ezt nyíltan ki is fejezzék.

Százszor, ezerszer inkább elviselitek, hogy egy férfi meghal a csatamezőn, minthogy egy nő az utcán szerelmeskedik.

És Te ?

Én nem ítélem meg sem ezt, sem azt. Ti viszont mindent- és bizony mondom, az ítéleteitek tartanak távol benneteket az örömtől, és az elvárásaitok tesznek boldogtalanná.

Mindez együttesen hozza létre a nehézségeiteket, és éppen ebben gyökerezik a szenvedésetek.

Honnan tudhatnám, hogy igazat beszélsz ?  Honnan tudhatnám, hogy Isten szól hozzám, nem csak a túlfűtött képzeletem ?

Ezt már korábban is megkérdezted, és nem változott a válaszom. Ugyan, mi a különbség ?  Ha mindaz, amit mondtam, „téves" volna is, el tudsz képzelni jobb módot az életre ?

Nem.

Akkor a „téves" az „igaz" és az „igaz" a „téves" !

De mondok valamit, hogy kisegítselek ebből a zsákutcából: ne higgy el semmit, amit beszélek. Éld meg, tapasztald meg, aztán élj meg minden más gondolatrendszert, amit csak fel akarsz, fel tudsz építeni. Ezután vedd szemügyre a tapasztalataidat, és keresd meg az igazságodat.

Egy nap, ha összeszeded a bátorságodat, megtapasztalsz majd egy olyan világot, amelyben a szerelmeskedést jobbnak tartják a háborúskodásnál. És örvendezni fogsz azon a napon.