A valóság újjáteremtése

Amint utazol az örökkévalóságba, ahogy a mesteri tudás felé tartasz. sokféle körülménnyel, helyzettel és fejleménnyel találod szemben magad az életben, amelyeknek nem mindegyikét neveznéd kedvezőnek. Az első, amit ilyen pillanatokban a legtöbb ember tesz, az utolsó legyen, amit te teszel: megpróbálják kitalálni, mit is jelenthet mindez.
Egyesek úgy vélik, hogy a dolgok valami okból bekövetkeznek, megpróbálják tehát felismerni az okot. Mások szerint ezek a bizonyos dolgok „jelek”. Igyekeznek tehát megérteni, miről beszél nekik a jel.
Így vagy úgy az emberek megpróbálnak értelmet lelni az életük eseményeiben és tapasztalataiban. Ám az az igazság, hogy nincs semmiféle értelmük. Nem hordoznak semmiféle jelentést. Az élet találkozásaiban és élményeiben nincs semmiféle belső rejtett igazság. Ki rejtené oda? És miért?
Ha azért került volna oda, hogy felfedezd, nem lenne sokkal hatékonyabb, ha azonnal a szemedbe ötlene? Ha Istennek valamiféle mondandója lenne, nem volna sokkal könnyebb (hogy azt ne mondjam, kedvesebb), ha egyszerűen közli veled nem pedig megfejtendő rejtélyekbe csomagolja?
Az az igazság, hogy nincs értelme semminek - attól eltekintve, amit te adsz neki.
Az élet bizony értelmetlen.
Sokan nehezen fogadják ezt el, ám pontosan ez az Én legeslegnagyobb ajándékom. Az értelmetlen élet megadja nektek a lehetőséget, hogy eldöntsétek, mit jelent valami, vagy éppen minden. Bármivel kapcsolatban a döntésetek alapján fogjátok meghatározni magatokat.
Ez az az eszköz, amelynek révén megtapasztalod, Aki Lenni Akarsz.
Ez az önteremtés tette, éned újjáteremtésének tette a valaha az életben az arról alkotott legnagyszerűbb elképzelés következő legmagasztosabb változatában, Aki Vagy.
Amikor tehát megesik veled egy bizonyos dolog, ne kérdezgesd magad, miért történt. Válaszd ki, miért történik. Döntsd el, miért történik. Fia nem tudod kiválasztani vagy eldönteni, akkor találd ki. Mindenképpen te vagy. Te találod ki az összes okot, hogy megtegyél ezt vagy amazt, vagy amiért a dolgok így vagy amúgy történnek. Többnyire azonban öntudatlanul teszed. Most döntsd el tudatosan magad (és az életedet)!
Ne keresd az élet értelmét, vagy bármely adott esemény, történés vagy körülmény értelmét. Add meg a jelentését. Aztán jelentsd ki és nyilvánítsd ki, fejezd ki és tapasztald meg, teljesítsd be és válj azzá, Aki Lenni Akarsz az adott dologgal kapcsolatban.
Ha jó megfigyelő vagy, észre fogod venni, hogy újra és újra ugyanazt a helyzetet vagy körülményt teremted meg magadnak az életedben, amíg újra nem teremted a megújult önmagadat.
Ez a mesteri tudáshoz vezető út.

A Mester és a mesteri tudáshoz vezető utat járó tanítvány tudja, hogy az Illúziók illúziók, eldönti, miért vannak ott, majd tudatosan megteremti, amit az Illúziók révén legközelebb megtapasztal az énjében.
Az élet bármely tapasztalatával szembesülve alkalmazhatsz egy mintát, egy olyan folyamatot, amelyik téged is a mesteri tudás felé irányít. Egyszerűen jelentsd ki a következőket:

1. Semmi nem valóságos a világomban.
2. Mindennek én adom meg az értelmét.
3. Az vagyok, aki kijelentésem szerint vagyok, és az a tapasztalatom, amit kijelentésemmel meghatározok.

Így kell munkálkodni az Élet Illúzióival. Most vessünk egy pillantást néhány való életből vett példára, és elevenítsünk fel néhány korábbi megfigyelést, mert az ismétlés nagyobb világossághoz vezet.

A Szükség Illúziójával szembekerülve, úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.

A Szükség két alakban jelentkezhet a te szükségleted vagy a mások szükséglete.
Ha a tiédnek tűnik a Szükség, sokkal erőteljesebbnek érződik. Az általad elképzelt Szükség természetétől függően, hamar lábra kaphat a félelem.
Ha például azt képzeled, hogy oxigénre van szükséged, azonnal elfog a pánik. Ez logikusan következik abból a hitedből, hogy az életed forog kockán. Csak az igazi Mester - vagy aki már átélt halálközeli élményt, és tisztában van vele, hogy halál nem létezik - nem veszti el ilyen körülmények között a higgadtságát. Másoknak hozzá kell szokniuk, hogy higgadtak maradjanak.
De meg lehet tenni.
Ebben az a sajátos, hogy pontosan erre a higgadtságra van szükség. Csak a higgadtság segíti elő a nyugalmas eredményhez vezető gondolatokat és tetteket.
Ahogy azt a búvárok pontosan tudják. Ezért tanulják meg, hogy ne essenek pánikba, amikor érzik, hogy elfogy a levegőjük vagy ha elzárul az oxigénvezeték. De mindenki képes megtanulni, hogy elkerülje a pánikot olyan körülmények között, amelyeket egyébként félelmetesnek tekintenének.
Vannak kevésbé végletes, de ugyancsak életveszélyes helyzetek, amelyek félelmet kelthetnek. Például a halálos betegségekről szóló hírek. Vagy egy fegyveres rablás. De vannak, akik felfedezték, hogy egy potenciálisan életet bevégző kórral vagy akár a személyüket érő erőszak lehetőségével is egykedvűen nézhetnek szembe. Hogyan csinálták? Miről is van szó?
Minden a szemléleten múlik.
És pontosan erről beszélünk itt - a szemléletről.
A Halál Illúziójának illúziónak tekintése egy csapásra mindent megváltoztat. Ha tudod, hogy nincs értelme, attól az értelmétől eltekintve, amelyet te adsz neki, lehetővé válik, hogy döntést hozz a jelentéséről. Annak megértése, hogy az élet az újjáteremtés folyamata, létrehozza a közeget, ahol megtapasztalhatod, Aki Valójában Vagy a halállal kapcsolatban.
Jézus ezt tette, és bámulatba ejtette a világot.
Mások is megtették, és békés kegyelemmel léptek át a halálon, ami megrendítette és megihlette a körülöttük lévőket.
Az életet fenyegető élmények szintje alatt a Szükségnek, mint Illúziónak, sokkal kisebb a hatalma.
A testi fájdalom szintje alatt gyakorlatilag egyáltalán nincs hatalma. Sokaknak - de nem mindenkinek - jelentős nehézségekkel kell megküzdeniük a fizikai fájdalom kapcsán. Ha valaki a fájdalom pillanatában azt mondaná nekik: „Ez csak illúzió”, akkor hirtelenjében valami egészen más jutna az eszükbe.
Ám ez az illúzió is kezelhető. Már beszéltem a fájdalom és a szenvedés közötti különbségről. A Mesterek jól ismerik a különbséget, akárcsak mindazok, akik annak tekintik az Élet Illúzióit, aminek rendeltettek.
A Szükség Illúziója azt sugallná, hogy a fájdalommentességgel megszűnik a szenvedés, és az emberek boldogok lesznek. A fájdalom és a boldogság azonban nem zárják ki egymást - ahogy azt sok-sok nő tanúsíthatja, aki életet hozott világra.
A fájdalom elkerülése nem szükséglet, hanem preferencia. Ha a preferencia szintjére helyezed a Szükséget, azzal önmagadat emeled az adott élményed fölötti hatalom helyzetébe.
Még a fájdalom fölött is hatalmat nyerhetsz - elegendő hatalmat ahhoz, hogy gyakorlatilag ne végy róla tudomást, és gyakran ténylegesen el is tüntesd. Sokan mutattak példát rá.
Még könnyebb a fizikai fájdalom szintje alatti Szükség Illúziójának kezelése.
Úgy vélheted, hogy szükséged van egy bizonyos személyre a boldogságodhoz, egy bizonyos állásra a sikerességedhez, vagy valamilyen egyéb érzelmi illetve testi jutalomra az elégedettségedhez. Ekkor felfedezheted, hogy itt vagy, ebben a szent pillanatban, méghozzá anélkül, amiről éppen úgy hitted, hogy múlhatatlanul szükséges. Akkor viszont miért gondolod, hogy szükséged van rá?
Valamelyest alaposabb vizsgálódás során kiderül, hogy nem csak az életben maradáshoz, de még a boldogsághoz sincs rá szükséged.
A boldogság döntés, nem pedig tapasztalat.
Dönthetsz úgy, hogy boldog legyél anélkül, amiről úgy vélted, hogy szükséges a boldogsághoz - és boldog leszel.
Roppant fontos, hogy megértsd. Ezért ismétlem meg.
A boldogság döntés, nem tapasztalat. Dönthetsz úgy, hogy boldog legyél anélkül, amiről úgy vélted, hogy szükséges a boldogsághoz - és boldog leszel. A tapasztalatod a döntésed eredménye, nem pedig az oka.
(Mellesleg ugyanez érvényes a szeretetre is. A szeretet nem reakció, hanem döntés. Ha erre sikerül emlékezned, akkor közelítesz a mesteri tudáshoz.)
A Szükség másik alakja, ha mások szükségleteként jelentkezik. Ha nem tekinted illúziónak ezt az Illúziót, abba a csapdába eshetsz, hogy folyamatosan igyekszel kielégíteni a mások szükségleteit, különösen azokét, akiket szeretsz - a gyermekeidét, a házastársadét vagy a barátaidét.
Ez előbb csöndes nehezteléshez, majd fortyogó haraghoz vezet - a te részedről ugyanúgy, mint a megsegítettek részéről. És az az érdekesség, hogy mások, köztük (és különösen) a gyermekek és az élettársak szükségleteinek folyamatos kielégítésével sokkal inkább megfosztod őket az erejüktől, mint amennyire segítesz nekik - ahogy már erről is esett szó.
Amikor másokat „szükségben” látsz, lehetővé teszed magadnak, hogy éned azon részének kifejezésére használd az Illúziót, amelyik megtapasztalása mellett döntesz. Talán amellett döntesz, amelyiket részvétnek vagy nagylelkűségnek, kedvességnek vagy a magad gazdagságának mondhatnánk, vagy éppen mindezeknek együtt - de tudd, hogy soha semmit nem tehetsz másokért. Vésd az emlékezetedbe: amit csak teszek, magamért teszem.
Ezt is roppant fontos megértened. Így hát megismétlem:
Amit csak teszek, magamért teszem.
Ez Isten igazsága, ahogyan a tiéd is. Az egyetlen különbség, hogy Isten tudja.
Nincs más érdek, mint az önérdek. Önzés? Legyen. Hiszen nincs más, csak az én. Egy vagy. mindennel és nincs semmi, ami ne te lennél. Ha ezt tisztázod, megváltozik a meghatározásod az önzésről.

A Kudarc Illúziójával szembekerülve, úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.
A Kudarc két alakban jelentkezik: a te kudarcod illetve mások kudarca.
Ha szembekerülsz azzal, ami kudarcnak tűnik, idézd fel a végső igazság három kijelentését:

1. Semmi nem valóságos a világomban.
2. Mindennek én adom meg az értelmét.
3. Az vagyok, aki kijelentésem szerint vagyok, és az a tapasztalatom, amit a kijelentésemmel meghatározok.
Ez a háromság igazsága - avagy a Szentháromság.
Döntsd el, mit jelent a tapasztalatod a kudarcról. Határozz úgy, hogy sikernek nevezed. Azután teremtsd újra megújult énedet ezzel a kudarccal szemben. Döntsd el, Ki Vagy az adott tapasztalatod viszonylatában. Ne kérdezgesd, miért ez a tapasztalat. Nincs miért - te hozod létre az okokat.
Dönts hát így: Azért volt ez a tapasztalatom, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a sikerhez, amelyre törekszem. Ajándékként kaptam ezt a tapasztalatot. Örömmel fogadom, nagyra értékelem és tanulok belőle.
Idézd csak vissza, amit mondtam: minden tanulás emlékezés.
Magasztald hát a kudarcot. Pontosan így járnak el egyes felvilágosult cégek a bolygótokon. Ha elkövetnek egy tévedést, ha felfedeznek egy hibát vagy valamiféle kudarcot élnek át, a főnök mindenkit felszólít az esemény megünneplésére! A főnök ugyanis érti, amiről itt beszélek - és az alkalmazottai a tűzbe mennének érte. Nincs olyasmi, amit ne tennének meg, mert biztonságos környezetet és sikeres légkört teremtett, ahol megtapasztalhatják önmaguk és a kreativitásuk legnagyszerűbb részét.

A Meghasonlás Illúziójával szembekerülve, úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.
A Meghasonlás két alakban jelentkezik: mint a te meghasonlásod és mint mások meghasonlása.
Borzasztóan elszakadtnak érezheted magad Istentől. Teljes elszigeteltséget érezhetsz embertársaidtól. És érezheted úgy, hogy mások tökéletesen elszakadtak tőled. Ez könnyen kialakíthatja a magány és a depresszió kisebb illúzióit.
Amikor szembekerülsz azzal, ami Meghasonlásnak tűnhet, idézd fel a végső igazság három kijelentését:

1. Semmi nem valóságos a világomban.
2. Mindennek én adom meg az értelmét.
3. Az vagyok, aki kijelentésem szerint vagyok, és az a tapasztalatom, amit a kijelentésemmel meghatározok.

Ez megidézi a hármas folyamatot:

A. Tekintsd illúziónak az Illúziót.
B. Döntsd el, mit jelent.
C. Teremtsd újra megújult önmagadat!

Ha magányosnak érzed magad, tekintsd illúziónak a "magányodat" Dönts úgy, a magányod azt jelenti, hogy nem nyúltál ki eléggé a téged övező világba - hogyan lehetne bárki is magányos egy olyan világban, amelyik telis tele van magányos emberekkel? Aztán dönts úgy, hogy újjáteremted megújult énedet olyannak, aki szeretettel érint meg másokat.
Tedd ezt három napon át, és meg fog változni a hangulatod. Tedd három héten át, és véget ér a magányod pillanata. Tedd három hónapon át. és soha többé nem leszel egyedül.
És akkor meg fogod érteni, hogy a magányod teljes egészében illúzió volt, amelyet teljes egészében te irányítasz.
Még a másoktól tökéletesen elszigetelt, börtöncellába zárt vagy betegágyban fekvő emberek is megváltoztathatják a külső tapasztalatukat a belső valóságuk módosításával. Ez az Istennel való egyesség révén hajtható végre mely élményhez ez a könyv vezet. Mert ha találkozol az odabent lakozó Teremtővel, soha többé nincs szükséged semmi magadon kívülire a magányérzet elkerüléséhez.
Misztikusok és szerzetesek, vallási közösségek és spirituális rajongók mindenkor és mindenhol bizonyították ennek igazságát. A teremtés egészével való spirituális egyesség és Egység (ami Engem jelent!) belső örömmámorának nincs párja a külső világban.
A Meghasonlás valójában Illúzió.
Tekints tehát mindent illuzórikusnak - és áldott ajándékként lehetővé teszi, hogy kiválaszd és megtapasztald, Aki Valójában Vagy.

Nézzünk további néhány példát más Illúziók használatára (bármelyik használható, a képlet változatlan).
Az Elítéltetés Illúziójával szembekerülve úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.
Az Elítéltetés kétféle alakban jelentkezhet: a te „elítéltetésed” és mások „elítéltetése”.
A Felsőbbrendűség Illúziójával szembekerülve, úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.
A Felsőbbrendűség kétféle alakban jelentkezhet: a te „felsőbbrendűséged” és a mások „felsőbbrendűsége”.
A Tudatlanság Illúziójával szembekerülve, úgy tűnhet, mintha nagyon is valóságos lenne ez a tapasztalatod.

A Tudatlanság kétféle alakban jelentkezhet: a te „tudatlanságod” és a mások „tudatlansága”.
Érted a mintát? Kezded már mérlegelni, mielőtt folytatnám, hányféleképpen veheted még hasznát ezeknek az Illúzióknak?
Mások elítéltetésével szembekerülve, megkísért majd, hogy bűnösnek tartsd őket. Az elítéltetéseddel szembekerülve, mások éreznek kísértést, hogy bűnösnek tartsanak téged.
Mások felsőbbrendűségével szembekerülve, megkísért, hogy magadat tartsd felsőbbrendűnek. A te felsőbbrendűségeddel szembekerülve, mások éreznek kísértést, hogy felsőbbrendűbbnek tartsák magukat nálad.
Nos, felfedezted a mintát? Kezded már mérlegelni, mielőtt folytatnám, hányféleképpen veheted még hasznát ezeknek az Illúzióknak?
Az a fontos, hogy vedd észre a mintát. Ezt a mintát rajzoltátok a kulturális történetetek szövetére. Ennek eredményeként tapasztaljátok meg a bolygótokon a közös valóságotokat olyannak, amilyennek.
Fölösleges további példákat sorolnom, hogyan kell kívül kerülni ezeken az Illúziókon és megfelelően használni őket. Sőt, ha továbbra is ilyen valós példákkal szolgálnék, akkor egyszer csak függővé lennél Tőlem. Úgy éreznéd, nem érted vagy nem tudod, hogyan teremtsd újra megújult énedet a „való élettel”, a mindennapi tapasztalattal szembesülve.
Így aztán fohászkodni kezdesz. „Istenem, segíts!” kiáltasz fel, és köszöntet mondasz Nekem, ha jól alakulnak a dolgok, és átkozol, ha nem - mintha némely kívánságokat meghallgatnék, másokat meg elutasítanék... vagy ami még rosszabb, egyesek kívánságait meghallgatnám, másokétól pedig elzárkóznék.
Bizony mondom: nem Isten dolga a kívánságok meghallgatása vagy elutasítása. Milyen alapon tennék így? Milyen téltételeket kellene alkalmaznom?
Ezt akkor is értsd meg, ha semmi mást nem értesz meg: Istennek nincs szüksége semmire.
Ha semmire nincs szükségem, akkor olyan kritérium sincs, amelynek alkalmazásával eldönteném, megkapj-e valamit vagy sem.
Tied a döntés.
Meghozhatod ezt a döntést tudatosan vagy öntudatlanul.
Évszádokon át öntudatlanul hoztátok meg. Vagy inkább évezredeken át. Nézzük, hogyan hozható meg tudatosan:
A. Tekintsd illúziónak az Illúziót.
B. Döntsd el, mit jelent.
C. Teremtsd újra megújult önmagadat!

A fentiek végrehajtásának eszközeiként alkalmazd a végső Igazság következő kijelentéseit:

1. Semmi nem valóságos a világomban.
2. Mindennek én adom meg az értelmet.
3. Az vagyok, aki kijelentésem szerint vagyok, és az a tapasztalatom, amit a kijelentésemmel meghatározok.

Ez a közlés, ez a veled folytatott beszélgetés, a te kísérleted emberi szavakba önteni azokat az összetett fogalmakat, amelyeket ösztönösen, a tudatosságod mély, belső szintjén már értesz.
Ezek az eszmék korábban is eljutottak hozzád és áthaladtak rajtad. Ha nem vagy résen, a végén úgy találod, mintha valaki máshoz mennének, valaki máson haladnának át. Ez pedig illúzió.
Te hoztad el ezt a tapasztalatot a magad énjének, a magad énjén át, újra és újra. Ez az emlékezésed folyamata.
Most itt az alkalom, hogy az Illúziókat felváltva, egy új, megélt valósággal testi tapasztalattá alakítsátok át ezeket a szavakat. Bolygótok életének erről az átalakításáról beszéltem. Aminthogy azt is Én ihlettem: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt.”

Forrás:Neale Donald Walsch - Egységben Istennel/részlet