.

A Küszöbön áll az Egybeolvadás Pillanata. Ennek a pillanatnak a hatalma és rendkívülisége leírhatatlan. Belőle nyert információk és a tudás mennyisége a tudatos szinten felfoghatatlan. Csak a tudat feletti szinten lehet áttekinteni hogy az elsajátításáról ne is beszéljek. Közvetlenül a az egybeolvadást megelőzően a lélek a fény előtt lebeg. A lényeg a ragyogásban sütkérezik. Mindennemű félelem, nyugtalanság és aggodalom érzését magunk mögött hagytuk amikor keresztül jöttünk az átjárón. Most a Lényeg színtiszta szeretet sugároz, az előtte lebegő lélek pedig olyasvalamit tapasztal , amit csak úgy írhatnánk le hogy a biztonságot adó....beborítottság érzése mint egy szeretett ölelés . Képzelj egy palacsintát amelyet meleg szirup borít. vagy egy jégkrémet amelyet meleg csokoládé takar. Ehhez hasonlít ez az érzés mintha édes hő áradna szét az éppen megérkezett lelken. Lágy melegség ez amely teljesen beburkolja őt. Ezzel a melegséggel együtt érkezik egy olyan érzés is amelyre a fizikai érzetek világában nincs is külön szó. A teljes és tökéletes kitárulkozás érzése ez. Most semmit sem rejthetünk el, semmi sem maradhat észre vétlen vagy mellőzött semmi sem hagyatik figyelmen kívül. Minden jó és rossz , mind az amit a lélek gondolt magáról most elébe tárul és meglepő módon mind ezt a rosszat éppúgy mint a jót lassan magába szívja a Fény( és úgy érzed elfogadja sajátjaként) egyfajta energiaátszivárgás során, amely a szégyen és a büszkeség leghalványabb érzetét is magában olvasztja, a gyönyörű üresség állapotában hagyva a leket, amely egyáltalán semmit nem hordoz magában, és egyáltalán semmit nem is tapasztal meg önmagából , kivéve A Nyitotságot. Most egy új érzés árad ebbe a Nyitottságba, amelyben valaha megfért egymással a szégyen és a büszkeség. Először úgy érezted mintha a lélek borítanák be most pedig úgy érzed mintha a belseje töltődne fel. Ismét nem található szavak amelyek megfelelően meghatároznák vagy pontosan leírnák ezt az érzést -részben mert olyan hatalmasan áradó. Úgy lehetne jellemezni mintha a lelket egyetlen roppant érzéshalmaz töltené meg lassan amely ezernyi egyedi érzést foglal magában.Egy gyenge próbálkozással a meleg ölelés, enyhét adó vigasztalás, őszinte megbecsülés, szelíd biztatás, mély megértés, hiánytalan megbocsájtás, teljes felodozás, hosszas várakozás utáni szíves fogadtatás, maradéktalan méltánylás, örömteli ünneplés, teljes védettség, azonnali tökéletesedés, és feltétlen szeretet érzésének nevezhetnénk- mindennek egyszerre.

Miközben a legcsekélyebb habozás és sajnálkozás nélkül szélnek ereszti az egyedi személyiség mindennemű érzetét, a lélek belép A Fénybe. Itt pedig alámerül valami olyan csodálatos dologba, amelytől minden vágya elillan, hogy valaha bármi mást megismerjen és beleolvad a végtelen ragyogás, a páratlan szépség és a lét példátlan teljességének lélegzetelállító dicsőségébe. Ekkor egybeolvadsz ezzel a Fénnyel és úgy érzed hogy feloldódsz. Ez az Egybeolvadás beteljesíti az önazonosságodban végbemenő változást. Énedet többé semmilyen módon és semmilyen szinten nem a lét azon különálló aspektusával azonosítod amelyet a fizikai életben énnek neveztél. A Túlvilág e jellemzője gyakorlatilag már a halál első szakaszában kezd előtérbe kerülni- ez tette lehetővé számodra hogy közvetlenül a halálod után bármit amit választottál magadnak, fájdalom szenvedés nélkül megtapasztalj (beleértve a saját poklodat is) Ez a jellemző egy pillant múlva ismét fontos lesz számodra amikor belépsz a Lényed Magjába. Itt az történik hogy amikor körülölel a Fény egybeolvadsz a lelkeddel. Végre tudatosul benned, hogy nem test és nem elme vagy sőt még csak nem kizárólag szellem hanem mindhárom. Ez a lényege a halál egész folyamatának. Jusson eszedbe mit mondtam. A halál folyamatának lényege önazonosságod visszaállítása.

A halál folyamatának első szakasza megszabadít a testedtől és minden olyan gondolattól amely miatt esetleg még mindig a testeddel és annak külső megjelenésével azonosulnál.

A halál második folyamatának szakasza megszabadít az elmédtől és minden olyan gondolattól amely miatt esetleg még mindig az elméddel és annak tartalmával azonosulnál. A halál harmadik szakasza megszabadít a lelkedtől és minden olyan gondolattól amely miatt esetleg még mindig a lelkeddel és annak egyéni voltával azonosulnál.

Itt az Én Teljes Elmerülésben olyan helyre jutsz el ahol a Tudás és a Megtapasztalás egyek, és ahol azt Tudod és Tapasztalod Meg, hogy nem vagy azonos a testeddel nem vagy azonos az elméddel és nem vagy azonos a lelkeddel. Te sokkal több vagy mindegyiknél: azoknak az energiáknak az összessége vagy amelyek ezt a három dolgot létre hozzák.

A halálban levetkőzöd minden egyéni önazonosságod, és valahára véget vetsz önmagadtól való elkülönültségednek. Hát ez lenne az alagút végén. A Többi titok. De biztos nem lehet rossz az sem sőt......

Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel