Neale a bőségről beszél

Épp most olvasok egy legendás könyvet Jim Rosemergytől, aminek csodálatos címe van: Még a misztikusoknak is kell számlákat fizetni. Rosemergy egy felszentelt lelkész, és vezető posztokat töltött be a Kereszténység Unitárius Iskolájában, egy unitárius faluban, Missouriban.

Ebben a kötetben—amit nagyon ajánlok mindenkinek—Jim mindent, amit a gazdagság témájával kapcsolatban tenni tud, egy csodás perspektívába helyezi, hogy fel tudjátok ismerni a gondolkodásotokat az egész témáról.

Először is, újradefiniálja a bőséget. És amíg ezt egy valamiképpen előre látható módon teszi (tudjuk, hogy a „gazdagág” nem a készpénz felhalmozása), a szóbeli szemléltetése világos, könnyed és szórakoztató. A valódi gazdagság, úgy tartja, hogy a Szellem egy tudatossága.”

De egyszerűen, az egy biztos és természetes tudás, hogy Isten létezik, hogy Isten az életetekben van, hogy Isten szolgál titeket, hogy Isten semmit nem akar, csakis a legjobbat a számotokra, és hogy Istenben semmi nem tud rossz útra tévedni.

Az emberek, akik az Istenbe vetett megváltoztathatatlan hitük ezen fajtáját birtokolják, gyakran lényegében a probléma- és aggódásmentes pillanatok életét élik, mely a béke és az öröm éveibe nyúlik ki. Ez nem azt jelenti, hogy az életük kevesebb akadályba fut, mint legtöbbünké, hanem azt, hogy (1) azokat az akadályokat másképp tapasztalják meg, és (2) egy másodpercre sem kételkednek abban, hogy túl fognak rajtuk jutni.

Ez a fajta gondolkodás sok kérdést vet fel néhány ember számára. Ki és mi „Isten”? Vajon ez az Isten birtokol egy sor olyan dolgot, amelyet Ő „akar” a számunkra? Vajon Isten tudatában van-e létezésünknek, egyéni értelemben? Isten figyel bennünket, mintha készen állna arra, hogy nekünk tanácsot, javaslatot adjon, sőt kezet nyújt, amikor nekünk arra van szükségünk? Képesek vagyunk-e bízni Istenben, hogy mindig elhozza nekünk azt, amire szükségünk van?

Úgy hiszem, hogy a kapcsolatunk Istennel mélyen hat az életünk lefolyására és irányára. Hogy hogyan érzékeljük Istent, és a szerep, amit Isten játszik (ha játszik bármilyet is), a mindennapi tapasztalatainkban mindent meg tud változtatni a számunkra. Az igazi bőség, úgy hiszem, nem a korlátlan készpénz, hanem a korlátlan hit.

Korlátlan hit miben? Istennek magának a határtalanságában. Isten határtalan készleteiben (mindenben, amit szeretnénk, és amire szükségünk van), Isten határtalan jóságában (amely millió módon fejeződik ki millió pillanaton keresztül minden nap), és Isten határtalan jelenlétében (ami a tapasztalatunkban folyamatosan és vég nélkül jelenik meg).

Ezekben a terminusokban szeretnék beszélgetni, mert szeretem megszemélyesíteni Isten, akármikor gondolok is rá. Néhány embernek könnyebb Istenre elvont fogalmakban gondolni. Isten energia. Isten az Eszencia. Én szeretek Istenre személyesebb terminusokban gondolni. Én szeretek úgy gondolni rá, mint a legjobb barátomra. Azt a fajta Istent szeretem, akivel beszélgetni tudok—és aki visszafelesel nekem.

Még az az Isten is, aki velem beszélget, szól erről az elvontabb fajta Istenről. Az én Istenem azt mondja nekem: „- Neale, az „Isten” és az „Élet” szavak felcserélhetők. Amikor az emberi faj ezzel kapcsolatban teljes megértésre jut, minden, Istenről szóló vita befejeződik, minden öldöklés, amit Isten nevében tesznek, véget ér. Fájdalmasan nyilvánvalóvá válik majd, hogy ha az „Élet” és „Isten” ugyanaz a dolog, és ha Isten nevében öldököltök, akkor Istennel végeztek Isten nevében. Azonnal rájöhettek, ennek nincs semmi értelme. Az egyetlen út, ahogyan a Nevemben gyilkolhatnátok az, amikor azt hinnétek, hogy Isten és az Élet nem ugyanaz a dolog lenne. Ez a gondolat egy tévedés lenne.”

Mivel Isten mondta nekem, hogy ez igaz, átöleltem azt a gondolatot, hogy Isten és az Élet két szó, mely pontosan Ugyanazt a Dolgot határozza meg. Ezért a számomra a fent leírt néhány bekezdéssel kifejezett gondolat a határtalan hitről újraírható… Korlátlan hit miben? Az Életnek magában a Határtalanságában. Az Élet határtalan készleteiben (mindenben, amit szeretnénk, és amire szükségünk van), az Élet határtalan jóságában (amely millió módon fejeződik ki millió pillanaton keresztül minden nap), és az Élet határtalan jelenlétében (ami a tapasztalatunkban folyamatosan és vég nélkül jelenik meg).

Az Életben úgy hiszek, mint egy pozitív erőben az Univerzumban—vagy inkább, mint az Univerzumban magában, és mindenben, ami benne van, és mindabban is, ami nincs. Ez a Látható és a Láthatatlan, ez a Van és a Nincs, a Vagyok és a Nem Vagyok, az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, a Minden a Mindenségben. Röviden, számomra nincs semmi, ami nem Isten lenne.

Ez azt jelenti, hogy a pénz is Isten. Wáó. Nos, ez egy teljesen új gondolat volt a számomra. A pénz Isten? Hogy lehet ez? Mindenki azt mondta nekem az életem kezdetétől fogva: „Ne tedd a pénzt az isteneddé.” Most meg azt gondolom, hogy a pénz Isten????!!! Húú.

Hová visz EZ a gondolat engem…

Hmmmm… nos, szeretem Istent, igazán szeretem. Érzem, hogy az Isten iránti szeretetem kiárad a szívemben, amikor Istenre gondolok, mert Istenre csodálatos, csodás módokon gondolok. És szeretem az életet. Érzem, hogy az őszinte életszeretetem kiárad a szívemben, akármikor, amikor azon csodás tapasztalásra gondolok, amit megélek… vagy bármikor, amikor egy kisbabát tartok a karjaimban, vagy éppen egy kisgyereket látok játszani… vagy bármikor, amikor a kedvesem békés arcát látom, amikor alszik… vagy amikor belélegzem a nedves fű leírhatatlanul kellemes illatát egy nyári reggelen, vagy beleszagolok a levegőbe egy őszi estén. A mindenit, SZERETEK ÉLNI!

Ez azt kell, hogy jelentse, hogy szeretem a pénzt is. Mert ha nincs semmi, ami nem Isten lenne, és nincs semmi, ami nem Élet, ami manifesztálódik, akkor mindent szeretek, Ami Van…,és ebben benne van a hideg, szilárd készpénz is.

Volt egy férfi, akit Revnek hívtak. Régebben az országot járta és rábeszélte a közönséget, hogy ismételjék utána: Szeeeeeeretem a pénzt, és a pénz szeeeeeeret engem! Kuncogok ezen a kis mantrán mindig, amikor ezt hallom az emlékeimben. Ugyanakkor látom az erejét. Valójában én is használom hébe-hóba, örömmel a szívemben, és köszönettel Istennek, hogy szeretni tudok mindent, amit Isten teremtett, beleértve a pénzt is és a pénztárcámban.

NDW