Én megtaláltam az Ikerlelkem. Gyerekkorunkban találkoztunk először. Sok mindenen keresztül mentünk együtt és külön is. De együtt vagyunk, és ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Ő az én másik felem, együtt vagyunk teljesek. Tudom, hogy együtt feladatunk van. Az angyalok sokat segítettek, hogy egymásra találjunk. Bármi történjen is az életben, és bárhol is vagyunk, tudom, hogy Ő velem van, mert már eggyé váltunk. Én és Ő már nem létezünk külön, csak MI vagyunk, Újra, Együtt! :)

"Vártam, hogy végre szóljak,
Azt hogy elmondjam, mit is gondolok.
Hallgasd, hallgasd meg, kérlek,
Azt, mi számomra a legszentebb dolog.

Kérlek, higgy, hogy neked higgyek,
Kérlek, bízz, hogy bízhassak én!
Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak,
Kérlek, élj, hogy élhessek én!"

---------------------------------------------------------------------

"Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak..."

sziasztok!jo olvasni nagyon amiket írtok.nekem is volt egy lélektalálkozásom, de sajnos nem lett jo vége.az első pillanatban megvolt a szimpátia, aztán a lelki nemesedés, egymás tisztelete, felemelte a lelkemet, olyan dolgokat mondatott ki velem amiket soha nem mondtam ki férfinak.Találkoztunk, ölelgettük egymást, csokoloztunk, de több nem volt, ugyanis ezek után valami hanyatlani kezdett, nem hivott annyit és lassan 3 hete egyáltalán fel sem hív.Elgondolkodtam, hogy becsaptam magam, nem is ő a lélektársam, de ahányszor végig gondolom rövidke kapcsolatunk pillanatait, semmi tisztátalanságot nem találok benne, csak szeretetet, szellemi- lelki-testi szinten és egyre biztosabban tudom ő volt az.Most ott tartok hogy elfogadom Isten akaratát és elengedem a szívemből.Nem értem hogy miért lépett ki ilyen gyorsan az életemből, de lehet hogy nem is kell tudnom....Szerintetek?

Leírom, mert nem bírom magamban tartani.:

Amikor a közelemben vagy, egyszerűen nem mondhatok semmit neked, mert nem lehet...ha lehetne akkor se tudnám illetve nem szabadna elmondanom, hogy mit érzek. Úgy kell tennem, mint aki nem érez semmit, érdektelennek kell lennem, és ez nagyon rossz!
Egyszer úgy érzem, tudod mit érzek, máskor meg azt, hogy fogalmad sincsen! Összezavarsz!
Egyszerűen csak szeretnék Veled lenni! Vágyom a közelségedre! Szeretek a szemedbe nézni, szeretem, ha rám nézel és mosolyogsz, egyszerűen vonz a lelked!
Nem értem ezeket az érzéseket...

Leveledet olvasva olyan mintha a saját érzéseimet olvastam volna...nagyon meglepő volt.
Úgyérzem, amikor a közelemben van megnyugszok, keresem a tekintetét, jóleső érzés belenézni, mintha magamat látnám, vágyik a lelkem hogy beszélgessünk, hogy megöleljük egymást...persze ez több okból se lehetséges....Sokszor megérzem a közelségét, amint belép az ajtón odakapom a fejem, érzem ha néz.
Én sem tudom hogy Ő hogy érezhet, de legbelül úgy érzem hasonlóan.

Azt is elmondanám sok lelki és telepatikus beszélgetésem is volt vele,inkább érintkezés,pl. feküdtünk egymás mellett,hívtam,hogy jó lenne ha jönne és aznap jött ez 3-4alkalom/kicsit megilyedtem azért,de mára már nem félek,sőt.volt hogy álmomban ő simogatott,
biztos szeretnék lenni vajon ő az.a lelkitársam,
tudjátok olyan mint én,de nagyon.ez annyira olyan vágyakat ébreszt,de sajnos türelemmel kell lennem és el kell őt nyernem,ami idő és mókának kell vennem különben..nem bírnám.most ott tartok,hogy lelkemmel beszélek és küldök neki jeleket ezerféleképpen és egyszer ő fog felém megnyílni,rájön benne mi kavarog,mert ő nem érti!!!ezt érzem és gondolom s látom.ezt ki kell várnom így érzem.és jó lesz,beteljesül aminek kell!!! szerintetek????

kedves olvasók
segítséget kérnék.másfél évvel ezelőtt egy férfiről hallottam a neve elég volt,elkezdtem kavarogni,jó érzésekkel.két hónap eltelt addig csak a hangját hallottam,azt sem tudtam ki ő...semmit,a hangját hallva,mindig füleltem.vártam hogy újra halljam.jó érzés volt.persze időbe telt mire elfogadtam és felfogtam mindezeket.nehéz volt.és mára nem tudom kiverni a fejemből,lelkemből.egyszerűen akarom,a közelemben.a lelke ami nem enged és az enyém.rövidebb időszakok voltak és örültem,az hittem elfelejtettem,de nem.mivel férjnél vagyok,nem szeretnék gondot.ő is házas,de a lelkem annyira vágyik őrá.nem éppen sex,hanem csak a lelke közelsége,annyira feltőlt,lángolok,vágyom a gyöngédségére...kedves szavaira.hogy ő mit érezhet nem tudom,a megérzésem az hogy ő is így érez,viszont fogalmam sincs mi lehet benne.Már tudom van-volt-lesz közünk egymáshoz.kérlek segítsetek,erősítsetek,vélemény,tanács is jól esne.
köszönöm :P

Azt mondják, ha ő az, biztosan tudod. Ez egy lelki érzés.
Mintha saját magadat látnád a szemében, olyan mint te csak nőben vagy férfiban.

Elnézést, sikerült valahogy újra elküldenem...

Honnan ismeri fel valaki egyáltalán a lelki társát? Találkozol vele és nem akarod elengedni? Próbálsz szabadulni a gondolatától aztán ha sikerül is később visszatér? Nem akarsz senki mást csak akkor ha az illető olyan mint Ő? De igazából tudod, hogy neked nem kell egy utánzat sem?...

Honnan ismeri fel valaki egyáltalán a lelki társát? Találkozol vele és nem akarod elengedni? Próbálsz szabadulni a gondolatától aztán ha sikerül is később visszatér? Nem akarsz senki mást csak akkor ha az illető olyan mint Ő? De igazából tudod, hogy neked nem kell egy utánzat sem?...

Sziasztok!
Sajnos egyet kell értenem Fannyval, mert ez tényleg, Se Veled, Se Nélküled!!!!!
15 éve vagyok férjnél, boldogok vagyunk, de a lelki társ vissza tér mindig mint egy bumeráng! Gondolom lejött Nektek, hogy Ő nem a férjem!
Küzdök ellene, de néha tényleg majd meg veszek csak azért, hogy hallhatnám a hangját! Aztán meg egy másodperccel később, már gyűlölöm!
szóval nem egyszerű ez :-(!!!!!!
Sziasztok.

A kapcsolat al elki társal szerintem olykor átok és nem áldás.Nekem most pont egy ilyen kapcsolatom van és bár ez minden amire mindig is vágytam , néha ugy érzem nem tudom végig vinni.
Szeretem és szeret , de se együtt se külön nem tudunk meg lenni.
Szükségünk van a másikra a hangjára a tanácsaira arra hogy beszélgesünk. Az egsz világ elenünk van és mi is magunk ellen olykor. Még is küzdünk bár nem tudjuk miért is teszük hiszen a jozan ész azt sugja ostobaság
Fanny
macsmancs@citromail.hu