...a hangolódásunk következtében egy újabb mélység nyílt föl és megmutatkozott a galaktikus történelem egy újabb fejezete.

Fontos tudatosítani, hogy a teremtés Isteni rendjében a 13 csillagnemzetség 13 sorsösvénye közül a Teremtő a Szárnyas Oroszlánok Nemzetségét választotta és jelölte ki a különböző világok kormányzására. A Szárnyas Oroszlán Nemzetség királyai és királynői csillagvilágok, naprendszerek, bolygók vezetőiként, uraiként, kormányzóiként lettek felszentelve az Isteni szándék szerint, és ők emeltettek azokra a trónusokra, amelyeknek sorsa és küldetése az volt, hogy összefogja, irányítsa és felvirágoztassa a reájuk bízott közösség életét ... és a legmagasabb rendű hatalmi beavatásuk égi helyszíne a Vega csillaga volt a Lyra ( Lant ) csillagképben.

Ugyanakkor megmutatkozott előttünk, hogy a nagy Khan-t, a Sárkányok Fejedelmét és legfőbb vezérét - akit az Égi hatalom az Isteni Akaratot szolgáló hadsereg élére állított - , a Teremtő azzal az útra bocsátó kóddal küldte el, hogy " ti legyetek azok, akik megvéditek a Szárnyas Oroszlán uralkodót minden körülmények között, teljes hittel, elszántsággal, töretlen bátorsággal, s ha kell önfeláldozással, hogy így megőrződjön az Isteni akarat szava és minden parancsa a legfőbb jó megvalósulása érdekében."

Khan, mint legfőbb hadvezér, az egyik beavató állomása szintén a Vega csillaga volt, ahol... bizonyos mértékben beleláthatott a Hatalom titkos kulcsaiba, amennyiben... engedelmességet, alázatot, harci etikát és különböző hadászati elveket tanulhatott itt. És az volt a feladata, hogy megérezze és teljes tudatosságával megértse, hogy mit jelent egy hadvezér számára az uralkodó szavának, parancsának és személyének a tisztelete.

Azonban az Égi Krónikák tükréből kiderült, hogy Khan egy idő után... magába engedte a kísértés csíráit... Egy vissza-visszatérő gondolat kerítette hatalmába... Felsejlett benne a kétkedés, hogy vajon miből is mérhető le, hogy ki lehet a legalkalmasabb a kormányzásra? Vajon miért pont a Szárnyas Oroszlán Nemzetség tagjait emelte fel az a bizonyos Égi hatalom a világok trónusára? És mi van, ha az uralkodó mégsem méltó erre a címre?... Lénye megtelt irigységgel, megvetéssel és féltékenységgel, szívét elhomályosította az egyre növekvő hatalomvágy izzó mámora. Míg egyszer csak átfordult benne minden, elvált a sorsától és egyre csak azt dübörögte belül, hogy ő nem fog többé egy nálánál sokkal gyengébb, trónszéken páváskodó díszes oroszlánbőrbe bújt pojácát szolgálni!...

Teljes bizonyossággal hitte, hogy a nyolc Harci Erény elsajátításával ő egy legyőzhetetlen harcos lett... aki nem szolgálatra, hanem kormányzásra hívatott... nyilvánvalónak vélte, hogy a legerősebbet szánhatta a Teremtő a világok élére - vagyis a sárkányokat, és persze különösen őt magát, mint a sárkányok fejedelmét.
Ezért egy óriási lázadás mozgatója lett, amelyben egy hatalmas sárkányhadsereget szervezett és hívott hadba az állítólagos - de most általa leleplezett - Isteni uralkodók, a Szárnyas Oroszlánok ellen, hogy összemérjék és bebizonyíthassák, hogy az erősebb lehet csak a hatalmasabb és méltóbb az uralkodásra.

Khan lázadásával és hadüzenetével indult el az I. Galaktikus Háború .

Így derült ki számunkra, hogy az I. Galaktikus Háborúban a két egymásnak szegülő pólus, a Szárnyas Oroszlán és az őket továbbra is védelmező Macskafélék Nemzetsége, illetve a velük farkasszemet néző Sárkányok seregei voltak.

Óriási összecsapások következtek ezután, borzalmas, pokoli, kíméletlen hatalmi harc dúlt a trónszékek körül számtalan csillagtérben. Tulajdonképpen ezzel egy olyan kozmikus és kollektív kísértés uralkodott el, amely a hatalomvágyról, a hatalommal való visszaélésről, az Isten elleni lázadásról, az Isteni Sorshoz való hűségről vagy hűtlenségről szólt. Mindazok, akik ebben megkísértődtek, elgyengültek és individuális hatalomra, mélyebb önérdekű önmegvalósításra vágytak, elhagyták csillagotthonaikat és szövetségre léptek Khan seregeivel. Akik pedig ellenálltak, csatlakoztak a Macskafélék csoportjához és még mélyebben igyekeztek kitartani a Fény mellett és eredendő sorskódjaikat követve kívánták beteljesíteni a létüket.

Khan betegesen mohó és nagyravágyó haditervében számtalan kulcsfontosságú csillag- és bolygótér teljes hatalomátvétele szerepelt. Szinte harcra, megmérettetésre, vad kegyetlen erőpróbára hívott minden Szárnyas Oroszlán uralkodót szerte a galaxisban, és Khan a seregétől megkövetelte a feltétlen engedelmességet, parancsainak maradéktalan végrehajtását...

Látható vált előttünk, hogy egy borzalmas dolog történt e pokoli, véres és kíméletlen harc csúcspontján, amely eldöntötte az I. Galaktikus Háború végső csatáját. Szataniil, a bukott angyalok csoportjának vezére is felfigyelt Khan háborújára, amellyel teljes mértékben egyetértett... különösen azért, mert ebben a harcban az általa gyűlölt és megvetett Isten elleni lázadás egy újabb minőségét élhette meg. Számára elégtételt jelentett, hogy az Isteni Akaratot szolgáló és kifejező Szárnyas Oroszlánok letaszíttatnak a trónról, és olyan erők veszik át az irányítást sorra a világokban, akik ellenszegülnek a Szataniil által gyűlölt Teremtő szándékának, törvényének és akaratának.

Ezért Szataniil felkereste Khant és szövetséget ajánlott számára, amelyben olyan hatalmas és titkos angyali erőket és olyan mágikus praxist ajánlott fel az egyesség alkualapjaként, amely óriási, nem várt előnyökhöz juttathatta a sárkányok seregét.

Khan szinte megrészegült a hatalmi mámor ízétől, ahogy ilyen közel érezte már magát a végső hatalomátvétel diadalát, ezért természetesen boldogan mondott igent a felajánlott szövetségre, még ha ennek ára a hatalom javaiban való megosztozás egyezsége volt is.

Mindez teljesen titokban és egy alattomos orvtámadás harci mozzanatával teljesedett be, amely Szataniil fekete mágikus praxisának segítségével felépített egy nagyon különleges láthatatlanná tévő energiamezőt, amivel az egész felfegyverzett sárkányhadsereget beburkolva, oda tudták juttatni őket a Szárnyas Oroszlánok és az őket védelmező Macskahadsereg támaszpontjához. A láthatatlan burok a sárkányokról csak ott, a támaszponton oldódott le róluk, s a harci etikát és a küzdelem morálját minden módon megszegő Khan egy olyan elementáris erejű, borzalmas és szinte megsemmisítő erejű csapást mért a Fény erőire, amely teljesen összeroppantotta e sereg ellenállását. Ezzel legyőzik a Macskafélék Nemzetségét, tehát a Fényt védelmező harcosokat és kiűzik őket a Tejút-galaxisból, és egészen az Androméda galaxis határáig kergetik őket. Tehát a Macskafélék Nemzetségének nagy csoportja az I. Galaktikus Háború végső csatájában el kell, hogy hagyja a galaxisunkat és csak néhány csillag maradt meg az ő beavató állomásukként, ahonnan még ma is alászállanak a különböző csillagok és bolygók őrzőiként.

... ennek a végső csatának a helyszíne pedig az Algieba csillaga, amely az Oroszlán csillagkép nagy égi oroszlánja nyakán elhelyezkedő csillag. Ez az a hely, ahol Szataniil csoportja és a Sárkányhadsereg Khan vezetésével legyőzi a Szárnyas Oroszlánokat és a Nagymacskákat - szimbolikusan átharapják a torkukat.

Algieba csillagsugara tehát a harcos legyőzetésének szomorú emlékét hordozó helyszín. Itt őriztetik a Fény bukásának galaktikus mementója...

Ez a csillagsugár megmutatja a nemes uralkodó és a harcos védtelen pontját, ahol legyőzethet, mert még nem ismerte meg az árnyék sötétségének mélységét, nem ismerte ki ellenfele harcmodorát, kíméletlen vak hatalomvágyát, amely semmit és senkit sem tisztel.
Ezért ahhoz, hogy minden eshetőségre és lépésre felkészüljön, le kell építenie a naiv jóhiszeműségét és meg kell tanulnia a sötétben is látni! Ezt a képességet végül elsajátították a Nagymacskák velünk maradó tagjai...

...a Szárnyas Oroszlán uralkodó a végső támadás előtti éjjelen egy álmot látott, egy Isteni sugallatot kapott, amely megmutatta a közelgő csapás és támadás képét, de mindezt átérezve úgy döntött, hogy nem kíván védekezni, harcolni, ellenszegülni, hanem elfogadja közelgő sorsát, mert nem akarja elveszítenie a lelkét. Egyszerűen hagyta magát megfojtani inkább, mint hogy elveszítse tisztaságát, méltóságát. Regulus, a Cor Leontis, vagyis az Oroszlán Szíve nagyobb volt, mint a győzni akarása. Ezért ekkor egy misztérium kelt életre : a Galaktikus Tanács beavatkozott a küzdelembe és érvényre juttatva az Isteni Akaratot végül megfordította a háború kimenetelét. Ezáltal a Szárnyas Oroszlánok csillagközössége - miután lemondott róla - mégis visszaemelkedett az eredeti helyére, a világok trónszékére!

Majd pedig megkötik a békeszerződést.

Van egy különleges erejű és tisztaságú csillagtér, ahol a békeszerződések köttetnek, s ez nem más, mint a Phact/Phaet csillaga, ami a békegalambot ábrázoló Columba ( Galamb ) csillagkép Alfa csillaga...

Tehát egy békepaktum zárta le az I. Galaktikus Háborút, amely azonban már nem tudta megakadályozni... azt a lépést, hogy a Fény szolgálatában álló és az Istennő inkább jin energiáit képviselő Nagymacskáknak, mint fényharcosoknak, az ő igen nagy részüknek ne kelljen elhagyniuk a Tejút-galaxist és ne az új otthonukban, az Androméda galaxisban folytassák a küldetésüket. Így ezek után a polaritások egyensúlya el is tolódott egy jang harci túlsúly irányába. Ezért a maszkulin ( férfias ) erőfölény azóta is jellemző maradt a Tejút-galaxisunk egészére.