Plejádok

A Plejádok, azaz a Fiastyúk nagy, fényes, ősszel és télen szabad szemmel is jól látható nyílt halmaz a Taurus – Bika – csillagkép részeként. Az Orion övét alkotó három csillag vonalát északnyugat felé követve bukkanhatunk rá a Bika szemét jelképező vöröses izzású Aldebaranra, és annak folytatásában, a Plejádok halmazára. Legfényesebb csillaga, Alcyone kékesfehér csillag 2.9 magnitúdós óriás, mely kb. 400 fényév távolságra van tőlünk.
Körülötte nyolc, különböző méretű és fényességű csillagot vehetünk észre, távcsővel azonban csillagok tucatjait láthatjuk meg a háttérben, mely körülöleli őket.

A Plejádok csillagrendszere a földi idők kezdete óta felügyeli, gondozza a Naprendszer s így a Földünk sorsát is. Csodálatos bölcsesség, tiszta szeretet és gyógyító erő füröszti a Földet szüntelenül e csillagrendszer fénypontjából.
A görög mitológiai történet szerint, ők a hét nővér. Atlasz, a titán és Pleione, a tengeri nimfa hét leánya, akiket Orion üldözött, de Zeusz meghallotta a segélykiáltásukat, és ezért felemelte őket az égbe, először galambokat, majd csillagokat teremtve belőlük. Azonban a szívük azóta is siratja elveszett nyolcadik testvérüket, aki nem más, MINT A MI NAPUNK! Így fonódik tehát össze kozmikus történelmünk e csillaghalmaz sorsával!

Alcyone, a központi csillag mindig a Foton öv fényében, az Isteni/ Istennői jelenlét teljességében pihen, és soha nem hagyja el a Fényt.
Őrzi a legmagasabb fejlődési kódjainkat és a teljes Akasa krónikánkat is. Ez a csillagvilág számunkra, a 3. dimenzióban élő emberi lények számára, mindenképpen az első és legfontosabb kapu, ahol gyógyításokat és tanácsokat kapunk létünk magasabb aspektusáról, és karmikus történelmünk átlényegüléséről.

A további csillagok ( Merope, Maya, Sterope, Electra, Taygeta, Kelainó, Atlas, Pleione és a Nap!) más-más keringési pályán haladva, hosszabb-rövidebb időt töltenek a Galaktikus éjszakában és 2000 évet a Fény és emlékezés korszakában.

Ez az oka annak, hogy a sötétség és felejtés idején bennük is született karmikus történelem. Ők is bejártak egy fejlődési utat a Földhöz hasonlóan, hogy felemeljék, fénnyé tegyék a megélt árnyékokat. Minden csillag nagyon komoly tapasztalattal és bölcsességgel taníthatja a Föld lakóit, hiszen mindannyiunk számára ismerősek az általuk bejárt utak.
Minden egyes csillagnak van egy-egy fontos témája, melyet úgy is tekinthetjük, mint egy archetípikus mintát, amit ők nagyon mélyen, belülről ismernek. Amiben alázuhantak egykoron, megélték a fájdalom és sötétség körét, s amiből aztán mindezt átlényegítve a Fénybe emelkedtek.

A Plejádok valamennyi csillaga ma már Fény-Városként működik.
Végigélték a fejlődés körét, és az 5. dimenzió tiszta fényében teljesítik be küldetésüket.
A Naprendszer és a Föld történelme folyamán számtalanszor szálltak alá a Plejádok papnői gyógyítani és tanítani. Testet öltve vállalták önzetlen, szerető szolgálatot, elültetve a Krisztus Tudatosság kódjait, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás példáit, illetve az öröm és kreativitás fontos lélekenergiáit.
A jelenünket mélyen átható és vezérlő kozmikus folyamatokban e csillagrendszer fényküldöttei rendkívüli szerepet játszanak a Szíriuszi és Andromédabeli csillagszövetség részeként.
Itt vannak közöttünk, mélyen gyógyítják az érzelmi test sérüléseit, tanítják a Naprendszerben működő karmikus mintázatok oldásának és felemelkedésének módjait, és összekapcsolnak a sorsunk legmagasabb rezgésű fénykódjaival. Sokat dolgoznak azért, hogy végül a Földbolygó is Fény-Várossá legyen, visszakapva eredeti szerepét, mint galaktikus információs központ, és biológiai könyvtár a teremtés egy gyönyörű szigeteként.

 Idézet a Dr Czeizel Beatrix – Greskó Anikó Az Átlényegülés Kapujában I. kötet

 122 -124. oldaláról