TUDATOS TEREMTÉS

Az elmúlt évek során rengeteget beszéltek és írtak a tudatos szándékon keresztüli manifesztációról, ami ahhoz a képhez hasonlónak mutatja az univerzumot, amit a valóságban akarjuk látni. Kétségkívül rengeteg különféle technikát használnak, hogy elérhető legyen a kívánt cél. Ezek közül az egyik hihetetlenül egyszerű, és meglehetősen jól működik. Ezt a módszert mutatjuk be a továbbiakban.

 

 

A másik ok, amiért a legtöbb ember nem hisz abban, hogy manifesztálhatják vágyaikat, az a gyermekkor képalkotó képessége, a képzelet, ami elcsökevényesedett a gúnyolódás, a csüggedés, és a vágy társadalomhoz “illesztése” miatt. Nem hiába hívják képzelőerőnek, de elbátortalanította és eltompította az életmódunk, mint ahogy a maradék természetes érzékünket is. Az ok alapvető a manifesztáláshoz, mert nehéz valamit megnyilvánítani, ha el sem tudjuk képzelni, vagy látni magunkban. A legtöbbünknek nem rengeteg gondot okoz elképzelni a legrosszabb rémálmainkat, a miattuk való aggódással eltöltött idő alakot és szerepet ad nekik, és aztán a félelmeink behozzák őket az életünkbe.

 

Annyira jártasak leszünk a félelmeink vizualizálásában és manifesztálásában, hogy vakká tesz bennünket arra a tényre, hogy jóval többet érhetünk el, ha helyette a vágyainkra összpontosítunk. Amikor elkezdjük éheztetni a félelmünket a figyelmünk és az energiánk megvonásával, akkor csökkenni, halványulni kezd, fogása szűnni kezd rajtunk, és egyszer csupán egyre inkább jobban érezzük magunk.

 

Mint minden más, a félelem is idegpályákat hoz létre az agyban, melyek erősödnek az ismételt használattól. Amikor felismered az egyik ilyen “félelem pályát“, egyszerűen ne fejezd be a gondolatot… ne légy hajlandó felhasználni azt az idegpályát az adandó alkalommal, és akkor hamarosan lebomlanak, elsorvadnak az elhanyagolástól.

 

A vágyak manifesztálása elsőre varázslatnak tűnhet, de mint rengeteg minden az életben, van egy kritikus útja a szükséges lépéseknek a siker érdekében. Ha egyszer a negativitást és a félelmet felváltotta a vágy és a szándék, a következő lépés a képzelőerőd használata, hogy pontosan azt képzeld el, amit meg akarsz nyilvánítani. Ez úgy történik, hogy létrehozol egy buborékalakú gondolatformát tíz centire a homlokodtól – a 3. szem csakra előtt. A buborék mérete nem lényeges, ahogy gondolod. Ami számít, mint egy DVD lemeznél: ez a gondolati forma rögzít minden szót, képet, gondolatot és érzelmet amit beleprogramozol, mint egy tervrajz a manifesztációhoz, így a részletek kiemelkedően fontosak.

 

Bármit is kívánsz megnyilvánítani, lásd azt teljes és kész formájában, hozzátéve több részletet, amíg el nem készül. Itt felléphetnek bizonyos bonyodalmak, különösen akkor, amikor az önként vállalt korlátaidhoz, és a komfortzónádhoz érkezel. A mesterséges konstrukcióhoz, melyet “eladtak” nekünk a dualitás koncepcióján keresztül, a “nyertesek” és “vesztesek” fogalmát, melyből választhattunk. Most természetesen hihetetlenül kevesen választják azt, hogy vesztesek legyenek, mert mindenki győztes akar lenni. Viszont győztesnek lenni kemény, munkát igénylő, rengeteg stresszel és buktatóval, és az ára, hogy győztesek legyünk, valóban hihetetlenül magas lehet. Számos ember hozza meg azt a tudatalatti döntést, hogy csupán kényelmesen létezzen valahol félúton a “győztes” és “vesztes” szerep között. A baj az, hogy nem valószínű valamit manifesztálni ezeken a határokon túl, legalábbis mondjuk így.

 

Egy nő,, aki manifesztálni kívánt egy egészséges, szeretetteljes kapcsolatot, tanulni kezdte a fent leírt módszert. Elvégezte az előkészítő munkát, és mindenben készen állt, hogy programozza a világegyetemet. Látszólag rendben végezte a munkát, ahogy az alapok a helyükre kerültek. Arra programozta az univerzumot, hogy hozzon neki egy szerető, gondoskodó kapcsolatot egy férfival, aki elfogadja őt olyannak amilyen, és aki soha nem bántja. Három nappal később az apja összeköltözött vele ideiglenes jelleggel, pár nehéz időszaknak köszönhetően. A nő, megkapta, amit az univerzumnak programozott, csupán elfelejtette hozzáadni a szexuális partneri irányt. Ne feledd, a részletek hihetetlenül fontosak!

 

Szóval legyőzted a negativitás, a félelem és a kondicionált elégtelenség érzését, vizualizáltad amit manifesztálni kívántál, és módosítottad a hited struktúráját és a komfortzónádat, hogy befogadhasd azt. Az elképzelést, amit a szándékunkkal megnyilvánítani akarjuk, most a Vágyunk üzemanyagával kell ellátnunk, így meg kell csapolnunk a szívcsakrát, és előhozni a szívünk vágyát, hogy hozzáadjuk a gondolati formához. Részletként kiemelkedően fontos a vizualizációban, a szenvedély és a vágy döntő szerepet játszanak a sikeres manifesztációban. Érdemes itt megjegyezni, hogy amikor előhozod a vágyad, nem fáj sokan egészen belemenni, ez mind annak a része, hogy elmondod az univerzumnak, hogy mit szeretnél, és hogy mennyire szeretnéd! Ne feledd, “Szemét be – Szemét ki! ”

 

Mivel keressük a nem szándékolt következmények egyetemes törvénye alóli mentességet, pár biztonsági programot is lefektetünk a gondolati formánkhoz: mint például “Kívánom, hogy ez a gondolati forma a legmagasabb és legjobb jóként nyilvánuljon meg az összes érintett számára, senkinek sem okozva kárt.

 

” A tudatos szándékunk programozása a szívünk vágyával nagy felhatalmazás, mivel ez felelőssé tesz bennünket a saját energiánkért, és azért, amit választunk, hogy létrehozunk vele. Ha megértjük, hogy már manifesztáljuk a valóságot félelmi alapon, akkor könnyű dolog lesz, hogy átállítsuk az elsődleges visszacsatolást valami pozitívvá, ezáltal egy jóval kívánatosabb eredményt elérve. Tehát van ez an egészen vizualizált gondolati forma, vággyal és szándékkal programozva. Ha már egészen kapcsolatban vagy ezzel a folyamattal, akkor tudni fogod, mikor van kész a programozás, az energetikai visszajelzést nem nehéz észre venni. Ideje repülni!

 

Azt mondják, hogy manifesztálni épp olyan, mint papírrepülőt reptetni. Először vizualizálnod kell egy jó tervet, aztán pontosan követned kell ezt a tervet, aztán el kell engedned, hadd menjen. Itt az ideje, hogy elindítsd a gondolati alakot, amit létrehoztál és programoztál, magként elvetni a valóságban, ami a saját alkotásod. Célod az univerzum, úgyhogy ne aggódj a gondolati forma “célja” miatt, a felsőbb éned is részt vesz benne – ami tenned kell, hogy meggyőződéssel küldd el a dolgot, mint ahogy a nyíl hagyja el az íjat…

 

A programozott gondolati forma elindítása a kívánt valóság manifesztálása érdekében a fizikai síkon egy két részből álló folyamat. Az 1. rész a tényleges elindítás, elengedni a dolgot a külső világ felé, a tér-idő kontinuumba. Ez a könnyebbik rész. A nehéz rész közvetlenül az indítás után jön, és ez az úgynevezett kiegyensúlyozó tényező. Egyszerűen fogalmazva, a kiegyensúlyozó tényező eltávolítja az összes kötődést annak az eredményétől, amit most hoztál létre. A kiegyensúlyozó tényező nem “úgy tesz, mintha” nem érdekelne, hanem inkább az ellenkező magatartás “Itt van ez. ” Miután elengedted, a gondolati forma versenyt fut a külvilág felé, és a fizikai valóság részévé válik…amíg erre gondolsz, vagy azon töprengesz, hogy ez igazán működni fog-e.

 

Úgy tűnik, mint valami piszkos trükk, hogy előhozod az összes természetes vágyad, hogy tápláld a gondolati alakot, és aztán nem hiszed, mikor már egyszer elindítottad, és akkor a félelem szabotálhatja, de ez így működik. Az egyik pillanatban elő kell hoznunk és éreznünk minden vágyunkat egy dologért, és a következő pillanatban megfosztjuk minden figyelmünktől tudva, hogy meg fog nyilvánulni. Ha egyszer elindult, a gondolati formák képesek “hallani”, hogy mit gondolunk róluk, így minden alkalommal, amikor rágondolsz, a gondolati forma visszafordul új bevitelért. Mint a legtöbb hasznos erőfeszítés az életben, gyakorlást igényel.

 

Az egyik érdekes dolog a 4. dimenzióba történő átmenetben, hogy a gondolataink és vágyaink manifesztálása napjainkban egyre inkább könnyebb. Igen az, egyes nehézségek és akadályok eltávolításával, vagy legalábbis csökkentésével. Rengeteg ember tapasztal úgynevezett ujjhegy manifesztációt, amikor valamiről csupán beszélnek, vagy valamit kívánnak, és szinte azonnal megnyilvánul. Igen, minden bizonnyal lenyűgöző ha látod, hogy megtörténhet, de ne engedd, hogy ez elvakítson a mögötte lévő nagyobb jelentésre. Ha a manifesztáció most ilyen könnyű, akkor valóban szükséges, hogy figyeljük a kimondott szavainkat egy kicsit jobban, mivel a szándékos nyelvbotlás súlyos eredményekkel járhat. Ki ne érezne kísértést, ha elküldhetné az összes ügyvédet és politikust a Hold sötét oldalára, mint egy teszt, ne feledd… nem tenné egy kicsit könnyebbé a dolgokat ezen a helyen.

 

Amikor a fizikai síkra érkezik a manifesztáció, számos akadály lehet, amely kisiklathatja a folyamatot, de egyik sem olyan biztos, mint amilyen az önbizalomhiány lehet. Még a legkisebb kétely is megtorpedózhatja a gondolati formádat, mielőtt valaha is lehetősége lenne, hogy csodákat műveljen. Ne feledd: ha a korlátok mellett érvelsz, az lesz a tiéd!

A status quo a Földön egy másik óriási akadály a vágyaink manifesztációja ellen, amikor szembekerülnek a mindenkori hatalommal. Igyekeznek megragadni és megtartani a figyelmünket háborúkkal, és háborúkról szóló hírekkel, és mindenféle más ijesztő valósággal, amit naponta vernek belénk. A hatalommal rendelkezők annyira félnek a racionális, kritikus gondolkodás kitörésétől a lakosság körében, mint egy járványtól. Mindenféle ködösítés sok “földi zűrzavart” teremt a lelkileg motiváltaknak, hogy ezzel foglalkozzanak, és ez csupán mindent jóval nehezebbé tesz. Ezért tanította Buddha, hogy keresd a nyugalmat belül, miközben körülötted dúl a vihar.

 

Mit fogsz választani? Mire használod a manifesztációt?

 

 

 

 

ujvilagtudat